20.Csak egy együtt töltött délután...

Sziasztok:3

Csajok.Most nem dumálok.Ma is gólyanapra megyek.Kb félóra múlva.A részt sem néztem át még.De felteszem mert már ideje.Puszillak titeket.Amint tudok jelentkezek.<3

1 hét múlva

Az idő gyorsan telt.Alig haza értünk Los Angelesből jöhetett a suli utolsó hete, és az utolsó hajrá.Szerintem viszonylag minden összejött.Sikerült az amit szerettem volna. Talán az idei bizonyítványom a legjobb eddig,és büszke vagyok rá.Jövőre végzős leszek.Az utolsó évem előtt állok.Fáj a szívem szeretett iskolám után már most. De azért a nyár gondolata engem is feldob.

Apropó.A nyár első napja van.Én meg mit csinálok?Ülök a hátsó kertben és Stephania Meyer Breaking Down könyvét koptatom.Imádom az írónőt.Egyszerűen fantasztikus, ahogy leírja az eseményeket egymás után.Az egész Twilight sorozatot végig izgultam már,nem is egyszer.De akárhányszor olvasom mindig ugyan annyira leköt.Talán a New Moon az ami a lehető legtöbbször megfordult a kezemben.Rongyosra olvastam már.Hogy miért?Fogalmam sincs.Elsőként a filmet láttam.Team Jacob voltam.Talán ezért,hisz az Új Holdban Jac nagyobb szerepet kap.Bár a könyvek olvasásánál megkedveltem Edward karakterét is.Team Svájc emberek!

A vámpír,a vérfarkas és a kettejük között cívódó ember meséje után ideje visszatérni a jelenbe,és a normális emberi világba.Hogy mi van Justinnal és velem?Ma lesz Katie bulija.A tervek szerint együtt megyünk.De két napja csak sms-eket kapok nem is találkoztunk.Fura mostanában.Feszült.És ezt nem tudom mire vélni.

-Csajszi.-Aby hangja a teraszról közvetlenül felettem szólt.Kisétáltam a terasz alól, majd kérdően felpillantottam rá.-Telefon.-incselkedve nyújtogatta a telefonom a levegőben.-Óh,szia Justin.-szólt a készülékbe.A torkomban azonnal gombóc keletkezett.Két napja nem hallottam kincset érő hangját.-Rendben.Félóra múlva, addigra összeszedi magát.Aha ja köszi a kérdést megvagyunk.-kezdett bele barátnőm a nagy csevejbe.-Step,Justin azt üzeni,hogy félóra és itt lesz.Beszélnie kell veled.-vogyorgott felém.

* * *

Idegtépő volt a várakozás.Azóta átöltöztem,megcsináltam a hajam,ugyanis ma még nem fésülködtem.Egyszerűen szét vagyok csúszva az utóbbi két napban.És nem tudom,hogy mi vár rám ma.Félek.Utoljára három évvel ezelőtt csinálta ezt.Eltűnt napokra majd kijelentette,hogy beszélnünk kell.Aztán évekre elment.Csak remélni tudom,hogy most semmi ilyet nem szándékozik tenni,mert akkor biztos,hogy képen törlöm,és el is felejthet.Igen.Elszántam magam.Nekem erre nincs szükségem.Vagy velem marad,vagy elmegy.De három évente egyszer mikor kezdenék helyre jönni ne állítson ide,hogy szeret.

-Step beszélnünk kell.-hangja megrémített,még inkább ahogy arcára néztem és semmi,semmi pozitív érzelmet nem tudtam leolvasni róla.Csak a fájdalom,és az őszinte sajnálat na meg a félelem rajzolódott ki tökéletes vonalai között.

-Ugyan már Justin.Te is tudod,hogy nem haragszom rád a fésűm miatt.-mutattam fel szeretett darabom darabjait.Nem tudom,hogy csinálta a nagy okos de pár napja eltörte.Azóta nem győz bocsánatot kérni.

-Gyere ide.-nyújtotta felém kezét.Letettem a fésűm darabjait,majd lassan Jus felé igyekeztem.Gyengéden az ölébe húzott,én pedig örömmel bújtam hozzá közel.Illata azonnal elkábított.Soha nem leszek képes eldönteni,hogy mentol vagy méz illata van. Kicsit mind a kettő.E két merőben eltérő illatt tökéletes egyvelege ez.

-Na,mond.Hallod?-suttogtam halkan,kedvesen mosolyogtam rá.Kezemet felvezettem az arcára,majd szeretett teljesen rásimítottam.Puha bőre kényesztette ujjaimat. Lehunyta a szemét,láttam rajta,hogy kinlódik.Engem pedig mérhetetlenül megrémített a dolog.

-Kicsi.-lehelte ajkaimba,amitől kirázott a hideg,de mégis a forróság járta át a testem. -Elutazok.-szavai hallatán a vér is megfagyott bennem.Ott ültem az ölében,és még csak megmozdulni sem mert.Félek,most azonnal eltűnik.-Csak kis időre,és amint lehet haza jövök.Ígérem,két hét múlva újra így foglak majd a kezeim között,és majd annyit mesélek amennyit csak lehet.-éreztem,ahogy a torkomban egyre nagyobbá válik a gombóc,a testem remegett a visszafolytott sírástol,de nem tudtam tenni ellene.Apró könnyfátyol húzódott szemeimre.-Szeretlek érted?Soha nem hagylak magadra.Ígérem.

Akkor mentek még a nagy fogatkozások a nagy szavak.De aztán lassan rá kellett jönnöm,hogy elveszítettem.Hogy már nem ismerem őt.Justinból sztár lett,ami talán a világ legjobb dolga.Rettenetesen örültem neki.Jöttek a minden napos sms-ek,amik szinte sablon szerűek voltak.Az üzenetek facebookon vagy twitteren.Mindegyikben ugyan azt írta le.Fárasztó napon van túl,sokat gondol rám,puszil szeret mindenkit,és siet haza.Persze ezt bővebben kifejtve de a lényege ugyan az.Gyorsan lefrirkált valamit mert kötelességének érezte de semmi komoly.

Ha most is ez lesz nem fogok reménykedni.Akkor már tudni fogom,hogy nincs értelme,hogy ennyi,vége az egésznek.Édes Istenem.Visszasírom még Los Angelest. Igaz,hogy kétszer be kellett mennie a stúdióba de a többi alkalommal csak velem foglalkozott,és kettőnkkel.Annyira boldog voltam ott. Persze tisztában voltam vele, hogy előbb utóbb majd lesznek a karrierre miatt nehézségeink,na de ilyen hamar?

-Step.-a kanapén ülve,a nevemet hallgattam.Valaki mögöttem mondta,de annyira elmerültem,hogy lehetetlen lenne,hogy én most megforduljak.Besüppedt mellettem az üresen maradt hely,valaki leült mellém.

Valami forrót éreztem az oldalamon,majd mintha a levegőbe emeltek volna,de csak egy pillanatig.Az a valaki az ölébe húzott.Illata pont úgy ahogy Ő maga,gyengéden ölelt körül.Mellkasa folytonosan megemelkedett alattam,ahogy a levegőt vette,de ez megnyugtató volt.Arcomat a vállába temettem,kezemmel görcsösen kapaszkodtam a nyakába.

-Hiányoztál.-suttogta halkan.Hangja hallatán megremegtem.Istenem,hogy nekem mennyire hiányzott ez a tökéletes hang.Kezeim görcsösen kapaszkodtak a nyakába, mint egy kislány úgy ültem ott.A szívem hevesen dobogott,a vér lüktetett ereimben. Forró,puha tenyerét a hátamra simította.Gyengéden végig húzta majd fel felé is ugyan olyan gyengéden haladt.A gerincemen pihenetette kezét.A testem apró remegésekkel fogta fel a dolgot.A forróság egészen a talpamtól a fejem tetejéig elöntött.Ahol keze megpihent hátamon,a bőröm bizseregni kezdett még a ruha alatt is.

Felemeltem arcomat menedéket adó,tökéletes vállából,hogy még tökéletesebb szemeibe tudjak nézni.Kerestem valamit.Valamit ami arra utal amitől féltem.Valamit ami nem illik oda.De nagy kő esett le a szívemről mikor pusztán csak a ragyogó szempárral találtam szembe magam.Íriszében ott táncolt az az apró kis fény,szemei ragyogtak a viszont látás örömétől.

Keze hevesen,és hirtelen hátulról a hajamba túrt,közel húzott magához.A vér megtódult ereimben,a szívem heves dobogása,feljebb kapcsolt pár ütemmel. Tekintetemet hagytam elkalandozni,egészen az ajkáig.Vöröses,tökéletes,telt ajka hivogatta az enyémet.Ahogy figyeltem, óhatatlanul is eszembe jutott az érzés amit akkor érzek mikor ajkai birtoklásba veszik az enyémeket.

Derekamon pihenő keze megfeszült.Hajamban pihenő ujjai mégközelebb húzták arcomat az övéhez.Forró lehellete ott csillogott a bőrömön.Tekintete,szemem és ajkam között cikázott.Hol erre nézett,hol arra.Majd végül lehunyta őket,én is követtem példáját.

Mentolos lehellete kábulatba ejtett,ahogy mégközelebb húzott magához.Már pusztán mm-ek választottak el minket egymástól.Ajkai felső ajkamra csúsztak,óvatosan vette fogai közé majd kezdett játszadozni vele.Zihálva fújtam ki a levegőt tette hatására. Ugyan csak egy másodpercre,de megnyalta saját ajkát,ezzel súrolva az enyémet is.

Itt jött el az a pont,hogy nem tudok várni.Számat az övére helyeztem.Gyengéden nyitottam ketté ajkaimat,ahogy ő is az övét.Ismét hamóniában mozogtunk együtt. Örömömre Justin akaratosan,mégis szeretett teljesen tört nyelvével utat magának, egyenesen az enyémet keresve.Mikor pedig megtalálta,mintha nem akarta volna elengedni.Forgott velem a szoba.Egyszerűen semmire nem voltam képes gondolni csak rá,és arra,ahogy a mi heves táncunk lassan kezdetét veszi.

De mint minden jó egyszer ez is véget ért.Jus hagyta kicsúszni ajkamat az övéből. Homlokát az enyémnek döntötte.Remegett mindenem,lehetetlenség volt,hogy én bármimet is megmozdítsam.Ahogy én,úgy Justin is zihálva vette a levegőt.Mohón ittuk magunkba,mintha csak bármelyik pillanatban elfogyhatna.De annyira azért mégsem vágytam az oxigénre,mint rá.Igen,még a létfontosságú gáznál is fontosabb nekem,és sokkal jobban akarom.

-Hogy az előbbi kérdésedre választ adjak.-halkan felkuncogott szemei még mindig csukva voltak.-Scooter berendelt munkára.Elfoglalt voltam.Sajnálom egyetlenem nem akartalak elhanyagolni.-szemhéja nehézkesen emelkedett fel,mogyoró barna szemei bocsánatkérően vizslattak.

-Ezért Scooter fog megfizetni.-nevetve megforgattam szemeimet.-Elég fáradtan nézel ki.-jegyeztem meg halkan.

-Fáradt is vagyok.-szemei alatt halvány,sötét karikák égtelenkedtek.-Két napja alig alszom valamit.-suttogta halkan.Szónélkül felálltam,rászorítottam kezére majd a szobám felé húztam.-Step,mit szeretnél?-kérdően,és egyben döbbenten nézett rám.

Feltrappoltam a lépcsőn.A fa parketta ismerősen megnyikordult talpaim alatt,minden egyes lépésem után.Megnyugtató volt,ahogy közvetlenül az én lépteim után,egy másikat hallottam.Kinyitottam a szobám ajtaját.Azonnal megcsapott az az ismerős illatt,ami mindig körül ölel itt.Justin ahogy belépett azonnal leült az ágyamra,én pedig gondosan becsuktam az ajtót,magunk mögött,majd egy laza kézmozdulattal be is zártam.

-Hiányoztál.-suttogtam.Lassú léptekkel megközelítettem Kedvesem,aki az ágyon ülve engem figyelt.Magam sem tudom,hogy miért csináltam,de úgy éreztem erre van szükségem.Előlről az ölébe ültem,szinte az ágyékára.

Halk sóhaj hagyta el ajkait,amik lassan ketté is nyíltak.Mogyoró barna színű íriszében ott táncolt egy apró szikra,valami amitől mérhetetlenül boldog lettem,ami azonnal rabul ejtett.Ezt nem lehet szavakkal kifejteni.igen.Justin Bieber képes egyetlen pillantásával magához láncolni.

Mélyen vettem a levegőt,ahogy ő is,folyamatosan egymás ajkaiba szuszogtunk. Úgy éreztem szükségem van rá,hogy nekem csak ő kell.

Justin szemszöge.

Nem akartam ennyire belemerülni.Nem akartam ennyire a dologba keveredni.De megtörtént.Már Step rabja vagyok.Már azt érzem,hogy nélküle csak félember vagyok. És félek.Megrémít a tudat,a gondolat,hogy semmi sem lesz ugyan olyan mint volt. Nekem feladatom van,kötelességek milliói állnak előttem.

De most csak a jelen számít.Az,ahogy egyetlen barna szépségem ajkaimba szuszog, és ahogy én az övébe.Feneke óhatatlanul is az én érzékeny pontomhoz nyomódott, amitől bennem a vágyakozás indult el.

Felvezettem kezemet forró tarkójára,ujjaimmal óvatosan húztam közlebb magamhoz. Tetszett neki a dolog,kézséggel hajolt előre,pont úgy ahogy én akartam.Játsszadozva bekaptam a méz édes felső ajkát,ami szinte egy felhő puhaságára hasonlított,és valahogy teljesen tökéletes volt.Mintha az én ajkaimra találták volna ki,tökéletesen illeszkedtek egymáshoz.Lassan mozgattam ajkaim között felső ajkát,majd mikor ráuntam az alsót támadtam meg.Gyengéden ráhapartam,ízlelgettem.

Apró tenyerét a mellkasomra helyezte.Egy óvatos,de határozott mozdulattal taszított el magától,így én hátra dőltem az ágyon,ő pedig továbbra is az ágyékomon ült. Megemelkedett egy kicsit,egészen annyira,hogy kényelmesen ledőlhessen mellém. Szuszogva vette a levegőt,ami engem is megmosolyogatott.

Kezemet,bársonyos bőrére simítottam.Hüvelykujjammal végig cirógattam járom csontján.Szemét lehunyta,egyenletlenül lélegzett.Kezemet a derekára vezettem, szorosan magamhoz húztam,majd követtem példáját.

-Álmos vagy?-súgtam halkan fülébe.

-Nem,csak veled akarok lenni.Neked pedig aludnod kéne.-szintén ugyan olyan halkan beszélt mint én.Hirtelen kicsúszott kezeim közül,az ablak felé iramodott.Értetlenül néztem rá.-Így könnyebb lesz.-mosolyogva behúzta a sötétítőt,aminek hatására egészen sötét lett a szobában.Hálásan mosolyogtam rá.

-Gyere ide.-megpaskoltam magam mellett a helyet.Kedvesem szelíd mosollyal az arcán közeledett felém. Ledőlt,óvatosan felém fordult,én pedig azonnal mellkasomra húztam.Lecsuktam a szemeimet,és csak élveztem minden érintését.Ahogy apró alakzatokat rajzolgat ujjával a mellkasomra,ahogy egy egy puszit nyom bőrömre. Megnyugtatott a gondolat,hogy vele vagyok.És az álom mellette hamarabb ért utol mint gondoltam volna.