Csajok.Most nem dumálok.Ma is gólyanapra megyek.Kb félóra múlva.A részt sem néztem át még.De felteszem mert már ideje.Puszillak titeket.Amint tudok jelentkezek.<3
1
hét múlva
Az idő gyorsan telt.Alig
haza értünk Los Angelesből jöhetett a suli utolsó hete, és az
utolsó hajrá.Szerintem viszonylag minden összejött.Sikerült az
amit szerettem volna. Talán az idei bizonyítványom a legjobb
eddig,és büszke vagyok rá.Jövőre végzős leszek.Az utolsó évem
előtt állok.Fáj a szívem szeretett iskolám után már most. De
azért a nyár gondolata engem is feldob.
Apropó.A nyár első
napja van.Én meg mit csinálok?Ülök a hátsó kertben és
Stephania Meyer Breaking Down könyvét koptatom.Imádom az
írónőt.Egyszerűen fantasztikus, ahogy leírja az eseményeket
egymás után.Az egész Twilight sorozatot végig izgultam már,nem
is egyszer.De akárhányszor olvasom mindig ugyan annyira leköt.Talán
a New Moon az ami a lehető legtöbbször megfordult a
kezemben.Rongyosra olvastam már.Hogy miért?Fogalmam sincs.Elsőként
a filmet láttam.Team Jacob voltam.Talán ezért,hisz az Új Holdban
Jac nagyobb szerepet kap.Bár a könyvek olvasásánál megkedveltem
Edward karakterét is.Team Svájc emberek!
A vámpír,a vérfarkas és
a kettejük között cívódó ember meséje után ideje visszatérni
a jelenbe,és a normális emberi világba.Hogy mi van Justinnal és
velem?Ma lesz Katie bulija.A tervek szerint együtt megyünk.De két
napja csak sms-eket kapok nem is találkoztunk.Fura
mostanában.Feszült.És ezt nem tudom mire vélni.
-Csajszi.-Aby hangja a
teraszról közvetlenül felettem szólt.Kisétáltam a terasz alól,
majd kérdően felpillantottam rá.-Telefon.-incselkedve nyújtogatta
a telefonom a levegőben.-Óh,szia Justin.-szólt a készülékbe.A
torkomban azonnal gombóc keletkezett.Két napja nem hallottam
kincset érő hangját.-Rendben.Félóra múlva, addigra összeszedi
magát.Aha ja köszi a kérdést megvagyunk.-kezdett bele barátnőm
a nagy csevejbe.-Step,Justin azt üzeni,hogy félóra és itt
lesz.Beszélnie kell veled.-vogyorgott felém.
* * *
Idegtépő volt a
várakozás.Azóta átöltöztem,megcsináltam a hajam,ugyanis ma még
nem fésülködtem.Egyszerűen szét vagyok csúszva az utóbbi két
napban.És nem tudom,hogy mi vár rám ma.Félek.Utoljára három
évvel ezelőtt csinálta ezt.Eltűnt napokra majd kijelentette,hogy
beszélnünk kell.Aztán évekre elment.Csak remélni tudom,hogy most
semmi ilyet nem szándékozik tenni,mert akkor biztos,hogy képen
törlöm,és el is felejthet.Igen.Elszántam magam.Nekem erre nincs
szükségem.Vagy velem marad,vagy elmegy.De három évente egyszer
mikor kezdenék helyre jönni ne állítson ide,hogy szeret.
-Step beszélnünk
kell.-hangja megrémített,még inkább ahogy arcára néztem és
semmi,semmi pozitív érzelmet nem tudtam leolvasni róla.Csak a
fájdalom,és az őszinte sajnálat na meg a félelem rajzolódott ki
tökéletes vonalai között.
-Ugyan már Justin.Te
is tudod,hogy nem haragszom rád a fésűm miatt.-mutattam fel
szeretett darabom darabjait.Nem tudom,hogy csinálta a nagy okos de
pár napja eltörte.Azóta nem győz bocsánatot kérni.
-Gyere ide.-nyújtotta
felém kezét.Letettem a fésűm darabjait,majd lassan Jus felé
igyekeztem.Gyengéden az ölébe húzott,én pedig örömmel bújtam
hozzá közel.Illata azonnal elkábított.Soha nem leszek képes
eldönteni,hogy mentol vagy méz illata van. Kicsit mind a kettő.E
két merőben eltérő illatt tökéletes egyvelege ez.
-Na,mond.Hallod?-suttogtam
halkan,kedvesen mosolyogtam rá.Kezemet felvezettem az arcára,majd
szeretett teljesen rásimítottam.Puha bőre kényesztette ujjaimat.
Lehunyta a szemét,láttam rajta,hogy kinlódik.Engem pedig
mérhetetlenül megrémített a dolog.
-Kicsi.-lehelte
ajkaimba,amitől kirázott a hideg,de mégis a forróság járta át
a testem. -Elutazok.-szavai hallatán a vér is megfagyott bennem.Ott
ültem az ölében,és még csak megmozdulni sem mert.Félek,most
azonnal eltűnik.-Csak kis időre,és amint lehet haza
jövök.Ígérem,két hét múlva újra így foglak majd a kezeim
között,és majd annyit mesélek amennyit csak lehet.-éreztem,ahogy
a torkomban egyre nagyobbá válik a gombóc,a testem remegett a
visszafolytott sírástol,de nem tudtam tenni ellene.Apró
könnyfátyol húzódott szemeimre.-Szeretlek érted?Soha nem hagylak
magadra.Ígérem.
Akkor mentek még a nagy
fogatkozások a nagy szavak.De aztán lassan rá kellett jönnöm,hogy
elveszítettem.Hogy már nem ismerem őt.Justinból sztár lett,ami
talán a világ legjobb dolga.Rettenetesen örültem neki.Jöttek a
minden napos sms-ek,amik szinte sablon szerűek voltak.Az üzenetek
facebookon vagy twitteren.Mindegyikben ugyan azt írta le.Fárasztó
napon van túl,sokat gondol rám,puszil szeret mindenkit,és siet
haza.Persze ezt bővebben kifejtve de a lényege ugyan az.Gyorsan
lefrirkált valamit mert kötelességének érezte de semmi komoly.
Ha most is ez lesz nem
fogok reménykedni.Akkor már tudni fogom,hogy nincs értelme,hogy
ennyi,vége az egésznek.Édes Istenem.Visszasírom még Los
Angelest. Igaz,hogy kétszer be kellett mennie a stúdióba de a
többi alkalommal csak velem foglalkozott,és kettőnkkel.Annyira
boldog voltam ott. Persze tisztában voltam vele, hogy előbb utóbb
majd lesznek a karrierre miatt nehézségeink,na de ilyen hamar?
-Step.-a kanapén ülve,a
nevemet hallgattam.Valaki mögöttem mondta,de annyira
elmerültem,hogy lehetetlen lenne,hogy én most
megforduljak.Besüppedt mellettem az üresen maradt hely,valaki leült
mellém.
Valami forrót éreztem az
oldalamon,majd mintha a levegőbe emeltek volna,de csak egy
pillanatig.Az a valaki az ölébe húzott.Illata pont úgy ahogy Ő
maga,gyengéden ölelt körül.Mellkasa folytonosan megemelkedett
alattam,ahogy a levegőt vette,de ez megnyugtató volt.Arcomat a
vállába temettem,kezemmel görcsösen kapaszkodtam a nyakába.
-Hiányoztál.-suttogta
halkan.Hangja hallatán megremegtem.Istenem,hogy nekem mennyire
hiányzott ez a tökéletes hang.Kezeim görcsösen kapaszkodtak a
nyakába, mint egy kislány úgy ültem ott.A szívem hevesen
dobogott,a vér lüktetett ereimben. Forró,puha tenyerét a hátamra
simította.Gyengéden végig húzta majd fel felé is ugyan olyan
gyengéden haladt.A gerincemen pihenetette kezét.A testem apró
remegésekkel fogta fel a dolgot.A forróság egészen a talpamtól a
fejem tetejéig elöntött.Ahol keze megpihent hátamon,a bőröm
bizseregni kezdett még a ruha alatt is.
Felemeltem arcomat
menedéket adó,tökéletes vállából,hogy még tökéletesebb
szemeibe tudjak nézni.Kerestem valamit.Valamit ami arra utal amitől
féltem.Valamit ami nem illik oda.De nagy kő esett le a szívemről
mikor pusztán csak a ragyogó szempárral találtam szembe
magam.Íriszében ott táncolt az az apró kis fény,szemei ragyogtak
a viszont látás örömétől.
Keze hevesen,és hirtelen
hátulról a hajamba túrt,közel húzott magához.A vér megtódult
ereimben,a szívem heves dobogása,feljebb kapcsolt pár ütemmel.
Tekintetemet hagytam elkalandozni,egészen az
ajkáig.Vöröses,tökéletes,telt ajka hivogatta az enyémet.Ahogy
figyeltem, óhatatlanul is eszembe jutott az érzés amit akkor érzek
mikor ajkai birtoklásba veszik az enyémeket.
Derekamon pihenő keze
megfeszült.Hajamban pihenő ujjai mégközelebb húzták arcomat az
övéhez.Forró lehellete ott csillogott a bőrömön.Tekintete,szemem
és ajkam között cikázott.Hol erre nézett,hol arra.Majd végül
lehunyta őket,én is követtem példáját.
Mentolos lehellete
kábulatba ejtett,ahogy mégközelebb húzott magához.Már pusztán
mm-ek választottak el minket egymástól.Ajkai felső ajkamra
csúsztak,óvatosan vette fogai közé majd kezdett játszadozni
vele.Zihálva fújtam ki a levegőt tette hatására. Ugyan csak egy
másodpercre,de megnyalta saját ajkát,ezzel súrolva az enyémet
is.
Itt jött el az a
pont,hogy nem tudok várni.Számat az övére helyeztem.Gyengéden
nyitottam ketté ajkaimat,ahogy ő is az övét.Ismét hamóniában
mozogtunk együtt. Örömömre Justin akaratosan,mégis szeretett
teljesen tört nyelvével utat magának, egyenesen az enyémet
keresve.Mikor pedig megtalálta,mintha nem akarta volna
elengedni.Forgott velem a szoba.Egyszerűen semmire nem voltam képes
gondolni csak rá,és arra,ahogy a mi heves táncunk lassan kezdetét
veszi.
De mint minden jó egyszer
ez is véget ért.Jus hagyta kicsúszni ajkamat az övéből.
Homlokát az enyémnek döntötte.Remegett mindenem,lehetetlenség
volt,hogy én bármimet is megmozdítsam.Ahogy én,úgy Justin is
zihálva vette a levegőt.Mohón ittuk magunkba,mintha csak bármelyik
pillanatban elfogyhatna.De annyira azért mégsem vágytam az
oxigénre,mint rá.Igen,még a létfontosságú gáznál is fontosabb
nekem,és sokkal jobban akarom.
-Hogy az előbbi
kérdésedre választ adjak.-halkan felkuncogott szemei még mindig
csukva voltak.-Scooter berendelt munkára.Elfoglalt voltam.Sajnálom
egyetlenem nem akartalak elhanyagolni.-szemhéja nehézkesen
emelkedett fel,mogyoró barna szemei bocsánatkérően vizslattak.
-Ezért Scooter fog
megfizetni.-nevetve megforgattam szemeimet.-Elég fáradtan nézel
ki.-jegyeztem meg halkan.
-Fáradt is vagyok.-szemei
alatt halvány,sötét karikák égtelenkedtek.-Két napja alig
alszom valamit.-suttogta halkan.Szónélkül felálltam,rászorítottam
kezére majd a szobám felé húztam.-Step,mit szeretnél?-kérdően,és
egyben döbbenten nézett rám.
Feltrappoltam a lépcsőn.A
fa parketta ismerősen megnyikordult talpaim alatt,minden egyes
lépésem után.Megnyugtató volt,ahogy közvetlenül az én lépteim
után,egy másikat hallottam.Kinyitottam a szobám ajtaját.Azonnal
megcsapott az az ismerős illatt,ami mindig körül ölel itt.Justin
ahogy belépett azonnal leült az ágyamra,én pedig gondosan
becsuktam az ajtót,magunk mögött,majd egy laza kézmozdulattal be
is zártam.
-Hiányoztál.-suttogtam.Lassú
léptekkel megközelítettem Kedvesem,aki az ágyon ülve engem
figyelt.Magam sem tudom,hogy miért csináltam,de úgy éreztem erre
van szükségem.Előlről az ölébe ültem,szinte az ágyékára.
Halk sóhaj hagyta el
ajkait,amik lassan ketté is nyíltak.Mogyoró barna színű
íriszében ott táncolt egy apró szikra,valami amitől
mérhetetlenül boldog lettem,ami azonnal rabul ejtett.Ezt nem lehet
szavakkal kifejteni.igen.Justin Bieber képes egyetlen pillantásával
magához láncolni.
Mélyen vettem a
levegőt,ahogy ő is,folyamatosan egymás ajkaiba szuszogtunk. Úgy
éreztem szükségem van rá,hogy nekem csak ő kell.
Justin
szemszöge.
Nem akartam ennyire
belemerülni.Nem akartam ennyire a dologba keveredni.De
megtörtént.Már Step rabja vagyok.Már azt érzem,hogy nélküle
csak félember vagyok. És félek.Megrémít a tudat,a gondolat,hogy
semmi sem lesz ugyan olyan mint volt. Nekem feladatom
van,kötelességek milliói állnak előttem.
De most csak a jelen
számít.Az,ahogy egyetlen barna szépségem ajkaimba szuszog, és
ahogy én az övébe.Feneke óhatatlanul is az én érzékeny
pontomhoz nyomódott, amitől bennem a vágyakozás indult el.
Felvezettem kezemet forró
tarkójára,ujjaimmal óvatosan húztam közlebb magamhoz. Tetszett
neki a dolog,kézséggel hajolt előre,pont úgy ahogy én
akartam.Játsszadozva bekaptam a méz édes felső ajkát,ami szinte
egy felhő puhaságára hasonlított,és valahogy teljesen tökéletes
volt.Mintha az én ajkaimra találták volna ki,tökéletesen
illeszkedtek egymáshoz.Lassan mozgattam ajkaim között felső
ajkát,majd mikor ráuntam az alsót támadtam meg.Gyengéden
ráhapartam,ízlelgettem.
Apró tenyerét a
mellkasomra helyezte.Egy óvatos,de határozott mozdulattal taszított
el magától,így én hátra dőltem az ágyon,ő pedig továbbra is
az ágyékomon ült. Megemelkedett egy kicsit,egészen annyira,hogy
kényelmesen ledőlhessen mellém. Szuszogva vette a levegőt,ami
engem is megmosolyogatott.
Kezemet,bársonyos bőrére
simítottam.Hüvelykujjammal végig cirógattam járom
csontján.Szemét lehunyta,egyenletlenül lélegzett.Kezemet a
derekára vezettem, szorosan magamhoz húztam,majd követtem
példáját.
-Álmos vagy?-súgtam
halkan fülébe.
-Nem,csak veled akarok
lenni.Neked pedig aludnod kéne.-szintén ugyan olyan halkan beszélt
mint én.Hirtelen kicsúszott kezeim közül,az ablak felé
iramodott.Értetlenül néztem rá.-Így könnyebb lesz.-mosolyogva
behúzta a sötétítőt,aminek hatására egészen sötét lett a
szobában.Hálásan mosolyogtam rá.
-Gyere ide.-megpaskoltam
magam mellett a helyet.Kedvesem szelíd mosollyal az arcán
közeledett felém. Ledőlt,óvatosan felém fordult,én pedig
azonnal mellkasomra húztam.Lecsuktam a szemeimet,és csak élveztem
minden érintését.Ahogy apró alakzatokat rajzolgat ujjával a
mellkasomra,ahogy egy egy puszit nyom bőrömre. Megnyugtatott a
gondolat,hogy vele vagyok.És az álom mellette hamarabb ért utol
mint gondoltam volna.
